KIRO POV

Fogalmam sincs, hogy hova visz. Meg úgy egyáltalán semmiről sincs. Reggel arra ébredek, hogy simogat, most meg kettesbe akar valahova elmenni. De inkább nem kombinálom össze a dolgokat, ne akarok pofára esni.

- Itt vagyunk.

Megrázom a fejem, és kinézek az ablakon. Ez egy… étterem? Délután. Kíváncsi vagyok, ebből mi fog kisülni. Na ne. Esküszöm, itt fogok kihasalni a röhögéstől. Átjön, és kinyitja nekem az ajtót. Szerintem bevett valamit, igen, csak ez lehet a magyarázat. Szóval szépen kiszállok, és tényleg majdnem kihasalok, de most nem Yunak, hanem egy gonosz pocsolyának köszönhetően, aki direkt elém folyt. Komolyan mondom… Felháborító! Miután túléltem ezt az életveszélyes utat az ajtóig, még megállok kicsit nézelődni. Hmm… több emelet, narancs falak, sok fekete keretes ablak. Tetszik. Aztán mikor már kezdek odafagyni, kinyitja nekem az ajtót, és úgy tessékel be, mint egy kirakat előtt bámészkodó 5 évest.

Bent végre jó meleg van. Yu odacsörtet a portára, és rögtön kap is egy kulcsot. Mert igen, határozottan étterem volt kiírva, sőt itt jobbra az –gondolom én- alaksorba vezető lépcsőház ajtajára is konyha van írva. Mindezek ellenére ott a kulcs a kezébe. Biztos valami elit hely lehet, vagy ilyesmi…. A két lépcső közül a jobb oldali felé vezet, de még mielőtt fellépnénk rá, mögém áll, és egy vörös szatén kendőt köt a szememre. Aztán egy puszit is kapok a nyakamra – ha már ott van. Megnézném most a portást, mert azért Németországban nem sűrűn látni egymást csókolgató férfiakat – bezzeg ha egy japán yaoiban lennénk… Azért ez továbbra is nagyon furcsa. De én szegény szerencsétlen áldozat tűröm, ahogy álmaim férfija kényeztet.
Azért figyelitek milyen logikus a drágám. Na sebaj, egész ügyesen lépcsőzök vakon is, csak pár majdnem bordatörés történt a felfele út során. Például most is, de a korlát lefejelése helyett egyenesen Yu karjaiban landolok.

Miután egybe felértünk az emeletre, megállunk, majd a zár kattanását hallom. Drága seme-samám –na ez még változhat- kézen fogva vezet, míg én próbálok tapogatózni. Kíváncsi vagyok, na! Végül is nem tudok meg semmit, csak sikerült majdnem ledarálni a fél karom egy üvegasztalba. De aztán kapok rá puszikát. Megint megállunk, és egy újabb ajtón tol be. Hátulról hozzám dörgölőzik, és belesúgja a fülembe, hogy várjak picit. Oké, addig hallgatózok. Zene szól. Csak most tűnt fel, mert nagyon halk. Egyik kedvencem, a Flyleaf ’There for you’ című száma. Gyönyörű szép, felér egy vallomással. De szerintem nem szándékosan választotta, mivel durván 30 szót tud angolul.

Mielőtt nagyon bele tudnám magam élni, átöleli derekam, és nyakamba csókol.

- Yu… - szólalok meg halkan, mert már kezdem unni, hogy ilyen túl kedves. Élvezem, mert ki ne tenné, de ez nem így működik. Holnap kezdődik elölről, megint csak este fogok nekik kelleni, vagy ha próba közti szünetben unatkozik.
- Most ne kérdezz, gyere… - pár lépés után mögém áll és közbe leveszi a kendőmet.

A látványra még a szám is tátva marad. Arany csempék vannak a falon, meg mindenféle legyezők, de vörös fényben úszik az egész szoba. A plafonról lampionok lógnak, a földön pedig egy hatalmas, szőrös, és nagyon puhának látszó vörös-fekete mintás szőnyeg. Van itt még egy bazinagy sarokkád, amiből egy üvegasztalka emelkedik ki, csomó finomsággal megrakva. A kád peremén vörös és fehér gyertyák sorakoznak, a vízben ugyanilyen rózsaszirmok úszkálnak.
Hűha, ez nekem már nagyon magas. De azért le se tagadhatná, hogy ő csinálta. Nem jó ám a sima vacsi –jelen esetben ebéd-, fürdőben kell, meztelenül… gratulálok. Bár úgyis ugyanaz lesz a vége…

Nagy nézelődésem közben egy gitáros kúszik be a panorámába, aki csillogó bambi szemekkel néz rám.

- Tetszik? – kérdezi izgatottan. Már hogyne tetszene...
- Igen, de… - ujját számra teszi, de mikor látja, hogy ez nem nagyon akar hatni, egy csókkal fojtja belém a szót.

Erre már elhallgatok, és átölelem nyakát, mire ő hátamat kezdi el simogatni. Sokkal jobban szeretem, mikor ilyen gyengéd velem. Na, nem mondom, hogy egyéb esetekben annyira ellenkezni szoktam, de így mégiscsak jobb... Elkezd tolni a kád felé, de én elválok ajkaitól, mert azért csak nem ruhába kéne. Kigombolom ingét, miközben ő a fülembe szuszog. Miután lesimítom válláról, apró puszikkal borítom be izmos hasfalát és vállait, mire ő csak sóhajtozni tud. Néhány helyen megharapdálom puha bőrét, de mikor övéhez érnék, felránt, és ajkaim közé suttogja, hogy inkább együnk. Én is éhes vagyok, csak rád!
Még lopok tőle egy csókot, majd ő is elkezd vetkőztetni, szépen lassan, érzékien, a ruhák pedig a szoba minden sarkába landolnak. De már nem csókol meg, csak ingerel, aminek meg is lesz a hatása – de nem csak rám. Miután kicsit sem feltűnően végigmér, bemászok a habok közé, és minél többet kapirgálok magamra álcának. XD Csak megmosolyog, aztán ő is elfoglalja a helyét a másik oldalon.

Hmm… van itt szusi, mindenféle gyümölcs, meg pezsgő. De azért befigyel a papírtányér meg műanyagpohár. Mondjuk, ez még kapóra is jöhet majd… Elvigyorodok ezen a gondolaton, majd elkezdem eszegetni a szusit. Yu is kioperál egyet a pálcikáival, de mikor rakná a szájába, a kis tekercs leszabadesik az asztalra. Nem szép dolog, de ezen muszáj nevetnem. Átcsúszok hozzá, és saját pálcikáimmal rakom a szájába. Ezután egyet neked, egyet nekem-et játszunk, mikor is elérkezünk a gyümölcsökhöz. Egy szőlőszemet veszek számba, és közel hajolok hozzá. Már hajolna rá ajkaimra, mikor elrántom fejem, és lenyelem a szőlőt. Szegénykém kicsit értetlenül néz. Na, nem baj, lesz még alkalma úgyis. Ezt még egyszer eljátszom vele, de már tanult belőle, és mielőtt még elhajolhatnék, egy csók közben elveszi tőlem a szőlőt. Most nagyon büszke magára a kedves egókirály seme-sama. XD Miután kivégeztük a szőlőt, betámadom a banánt. Szó nélkül elkezdem enni, Yu meg csak kigúvadt szemekkel bámul. Mikor befejeztem, lenyalogatom ujjaimat, szépen, lassan, egyesével és közben sunyin mosolygok rá.

Oké, nem panaszkodok, néha én provokálom, de jelentkezzen, aki szerint szép dolog kihasználni egy ártatlan basszerost. De most ennél jobb dolgom is van. Imádom húzni az agyát. Ilyenkor olyan mint egy kiskutya, akinek csontot lóbálok az orra előtt. Már nyúlnék a pezsgőért, de megelőzött. Áttolja az asztal másik felére a felesleges dolgokat, és felültet rá. Felhajol vállamhoz, és miközben csókolgatja, érzem, ahogy a jéghideg pezsgőt mellkasomra csorgatja. Felnyögök a hirtelen jött hidegre, de rögtön el is kezdi lenyalogatni rólam, egészen hasamig, amit kicsit meg is harapdál. Ágyékomat szándékosan elkerülni, és combjaimnál fojtatja kínzásomat, amit én csak hátravetett fejjel, hajába túrva, sóhajtozva tűrök.

De nem bírom sokáig, és felrántom magamhoz vad csókot követelve tőle. Lábaimmal szorosan átölelem derekát így magamhoz húzva, mire belenyög csókunkba. Végignyalom arcélét, majd áttérek nyaka harapdálására. Kezeimmel hol hátát simogatom, hol mellkasán simítok végig. Imádom a finom puha bőrét, és az illata…
Már nem ellenkezik, csak halkan sóhajtozik.

Mikor mégiscsak megunja, kicsit hátrébb csúszik, és a polcon kezd el kotorászni. Én közben nyakát ölelem, és nézem, ahogy leborítja a polc tartalmának minimum felét, mire végre megtalálja, amit keres. Most már nem vadul, csak kedveskedve csókol. Mondtam már, hogy szeretem? Vállára hajtom fejem, miközben ő óvatosan elkezd egy ujjal tágítani. Ez még nem fáj, csak kicsit kellemetlen, de nem fogok belehalni. Mikor már úgy érzi megszoktam, egy másik ujjat is add hozzá, mire már picit felszisszenek. Erre elkezd fülem mögött puszilgatni, és a másik kezével a hátam simogatni.

Az igaz hogy kihasznál, de soha nem volt velem durva. Mindig benne voltam én is. Nem is érzi, hogy ez hogy eshet nekem, mert ő simán barátként kezel, az meg csak mellékes hogy néha le is fekszünk. Na jó, nem néha… De fogalma sincs, hogy ezzel bánt. Akkor tudom hogy nem tenné, de ehhez azt is elkellene mondanom hogy szeretem, aminek meg vagy az lenne a vége, hogy megutálna, vagy hogy egyedül körbeállna, és körberöhögne. Egyiket sem akarom…

Már el is felejtettem a fájdalmat, így odahajolok hozzá egy csókra, jelezve, hogy most már ő kell. Meg is érti, és miután kihúzta ujjait, elhelyezkedik, majd óvatosan belém hatol. Nem mondom, hogy nem fáj, de már kezdem megszokni. Annyira sokszor voltunk már együtt… És tudom, hogy vigyáz rám. Most is próbálja elterelni a figyelmem nyakam puszilgatásával, ami tényleg nagyon jól esik. Mikor úgy érzem, hogy már megszoktam, megmozdítom csípőmet, mire ő rögtön el is kezd bennem mozogni. Először csak lassan, de egyre kevésbé tudja visszafogni magát – nem mintha bánnám. Hamarosan már visszhangzik a szoba nyögéseinktől. Yu végigfektet az asztalon, és egyik lábam a vállára veszi, hogy még jobban hozzám férjen. Felsikkantok, mikor teljes hosszát megérzem magamban, mire ő lehajol hozzám, én pedig vállába kapaszkodva megcsókolom. Ráfog férfiasságomra, és csípőmozgásával ellentétesen kezd el kényeztetni. Pár mozdulat múlva nevét nyögve megyek el. Ő lök még párat, majd egy mély hörgés után lihegve borul mellkasomra. Pár percig szuszogunk, aztán ölébe vesz, és visszaülünk a habok közé. Átölelem nyakát, és vállára fekszek. Már félálomba vagyok, mikor megszólal.

- Kiro, itt nem kéne elaludni. – hát ahhoz képest még mindig a hátam simogatja, aminek meg is lett a hatása, mert még motyogok neki valamit, aztán be is alszom.