KIRO POV

Lihegve borul mellkasomra. Lehelete nyakam simogatja, kezei pedig még mindig csuklóimat szorítják az ágyra. Ma is átjött, és ma is együtt voltunk, mint szinte minden éjjel. De nem szeret, és ez fáj. Egy éve kezdődött, mikor az első amerikai koncert után elmentünk ünnepelni a bandával, aztán mi valahogy összegabalyodtunk. Én már régóta szeretem, de soha nem mondtam el neki, és tudom, hogy magától nem is fog rájönni. Fanservices csókokat is csak a fanok kedvéért csináljuk, neki nem jelent semmit.

Mikor New Yorkban voltunk egyik fellépés után is odajött egy ilyen kis rajongó csajszi. Ez volt fél éve. Nekem már akkor nagyon bökte a csőröm, mert tudom, hogy Yu bukik az ilyen szőke, műanyag cicusokra. Szerintem szimplán csak ronda. Nem, nem vagyok meleg csak biszex. Ha talált volna egy normális nőt, áldásomat adnám rájuk, mert tudom, hogy nem engem szeret. És inkább legyen boldog valaki mással. De ez a kis csitri nem is szereti. Yu cipeli magával mindenfele, amerre fellépünk, ő meg míg mi színpadon vagyunk, szépen elflörtölget a staffosokkal. Dollyka csak rajta keresztül akar híres lenni, de Yu szereti. Csak azt nem értem, hogy akkor miért szokott hozzám jönni, mikor van barátnője, és ha a csaj nem is, de ő elméletileg szereti

- Azta, ez fantasztikus volt. – szólal meg kis idő után egy vigyor kíséretébe, én pedig halványan, de visszamosolygok rá. De belül fáj. Fáj, hogy csak kihasznál, de soha nem tudom visszautasítani, mert szeretem, és vágyom rá.

- Igen… - motyogom halkan, majd a másik oldalamra fordulok. Egy könnycsepp talál utat magának arcomon, én pedig a párnámba fúrom a fejem, hogy elrejtsem. Nem mondhatom el neki, nem akarom elveszteni a barátságát.

Még érzem magamon tekintetét, majd nyílik az ajtó, és visszaszól, hogy jó éjt. Én nem válaszolok, félek hogy a hangom elárulna. Ahogy hallom hogy elment, elkezdek zokogni. Mindig ez van. Átjön, lefekszünk, aztán elmegy. Soha nem kérdez semmit, csak itt hagy. De nem tudok ellene semmit tenni, pedig minden vele töltött perc édes kínzás. Szeretek vele lenni, érezni az illatát, selymes hajába túrni és kifulladásig csókolni, de tudom, hogy soha nem lehet az enyém teljesen. – Ezekkel a gondolatokkal sírom álomba magam, mint már annyiszor.

* * *

Reggel arra ébredek, hogy valaki az arcomat simogatja. Fáradtan pislogok kettőt, de rögtön ki is pattannak a szemeim, ahogy meglátom a kéz tulajdonosát mosolyogva ücsörögni az ágyamon. Na ilyen még nem volt. Nem értem mi ez a hirtelen kedvesség.

- Jó reggelt! – mondja, nekem pedig még fekve is remegni kezdenek a térdeim a mosolyától.

- Izé, neked is… Hát te? Hogy kerülsz te ide? – kérdezem meg, mert már tényleg érdekelne, hogy mit keres az én szobámban, az én ágyamban, hajnali tízkor, és mért simogat úgy, mintha minimum házasok lennénk.

- Strify elment a szüleihez. Tudod múlthéten körberohangálta a várost ajándékok után, meg éjjel nappal az eladókat boldogította… Reggel betömködte őket a kocsiba (nem az eladókat X”D – szerk.) és lelépett annyival hogy majd jövő héten jön. – oké, ez logikus, de nekem nem válasz. Bár, ha jobban belegondolok, nem is tudom, én mikor látogattam meg utoljára anyut. De nincs időm felderíteni az okot, mert – Szóval – mert egyre közelebb van az arcomhoz az az eszméletlenül vigyorgó képe – miénk a lakás egy hétre. – na már a számat súrolja a piercingje. Nem lesz ez így jó… - De előtte még el akarlak vinni valahova. – majd gyorsan elhajol, és azzal a lendülettel rántana is fel magához, csakhogy nekem ehhez még nagyon reggel van. Amit az is bizonyít, hogy miután nem sikerült felkaparnia a jó meleg ágyból, sikeresen rajtam landolt a drága. Na mit mondtam? Itt még bajok lesznek…

Felnyögök alatta, ahogy sikerült pont a combjaim közé térdelnie. Szerencséd, hogy nem beletérdeltél, így viszont egyre jobban kezd elmenni tőle a kedvem, hogy ma kitegyük a lábunkat a lakásból. Sőt, szerintem még az ágyból sem kéne…
A másik meg, hogy hamarosan szét is fog lapítani. Megtámaszkodik fejem mellett kétoldalt és kicsit se perverzen az arcomba vigyorog. Áhh… az nem az ő stílusa. Meg az se, hogy szemem helyett tekintet szépen levándorol ajkaimra, és megnyalja a száját. Ha lehet, még közelebb hajol, és már szinte a számba suttog.

- Inkább maradnál? – erre én még levegőt is elfelejtek venni.

Egyik kezével lassan végig simít oldalamon, amire muszáj felsóhajtanom, ugyanis nem szokásom egy alsóm kívül egyéb ruhadarabokat is magamra aggatni alváshoz. Egy elégedett vigyor kíséretébe már kelne is fel rólam, de én nem hagyom.

Na nehogy már csak neki legyen gyereknap. Lábaimmal átölelem derekát és lerántom magamhoz. De nem csókolom meg. Nyelvemmel lassan végignyalok piercingjén, majd ugyanezt eljátszom ajkaival is. Lehunyja szemeit, és elfojtott nyögés hagyja el száját. Tipikus seme… Megérintem ajkaimmal állát, majd apró puszikkal haladok lefelé a nyakához. Egy-két helyen jobban kiszívom, most nem érdekel, hogy Vanessa drága mit fog szólni hozzá. Este volt az utolsó, hogy sírtam miatta. Ha Yu annyira szeretné, valószínű nem velem lenne…

Mikor épp nem figyel az alattam sóhajtozó gitáros, szépen átfordítom magunkat, így én kerültem felülre. Mikor helyet foglalok ágyékán, meg is érzem, mennyire kíván. De most nem fog megkapni, ő is gonosz volt velem. Benyúlok inge alá, és végigsimítok mellkasán, miközben megint nyakát csókolgatom. Másik kezem kicsit lentebb kalandozik, és végigsimít férfiasságán a maci-nacin keresztül, mire már egy hangosabbat nyög. Már rántana le magához, hogy végre megcsókolhasson, de én gyorsabb vagyok, és mint aki jól végezte dolgát, felkelek róla, és elsétálok az ajtóhoz.

- Nem jössz? – szólok vissza ártatlanul, mire ő csak elkezd tátogni, mint valami hal. Megérdemelted édes. – fordulok el, és kibattyogok a konyhába táplálékfelvétel céljából.

Látom, ő már evett. Minden ragacsos, és az egész konyha úgy néz ki, mint egy második világháborús csatatér. Ezt is én fogom eltakarítani. Hurrá… Most jut eszembe, hogy én még nem is vettem semmit karácsonyra. Senkinek.
És vajon Dollyka hol karácsonyozhat? Mert nem Yuval, akkor már régen nem velem lenne…

Gondolataimból két derekam köré fonódó kar szakít ki, illetve a hozzájuk tartozó gitáros hangja.

- Mehetünk?